NÉGY ÉVVEL EZELŐTT az európai futballéletben (hazánkban is) felháborodást váltott ki, hogy a görögök antifocival (manapság divatos a célfutball kifejezés, de az igazából egészen mást jelent: brazil kifejezés egy egyéni játékfelfogásra, amennyiben a labdát átvevő játékos rögtön a kapu felé indul meg, nem pedig a széleket igekszik megjátszani) megnyerték a labdarúgó Európa-bajnokságot. Két évvel ezelőtt közel sem okozott ekkora felháborodást a hazánkban tömegek által körbeugrált olasz válogatott szintén antifutballista győzelme a németországi világbajnokságon.
A görögök kétszer legyőzték a házigazda (szintén körbenyalt) portugál válogatottat, a címvédő franciákat, és az esélyes cseheket is, mindezt a rendes játékidőben (a csehek elleni győzelmet leszámítva).
Az olaszok (azután, hogy túlléptek a Ghánát, Csehországot és az Egyesült Államokat tartalmazó csoporton) a második félidő 50. percében megítélt bűntetőből szerzett góllal 1-0-ra lealázták Ausztráliát, ezt követően átgázoltak Ukrajnán (egyik nagyobb fegyvertény a másiknál!), majd az elődöntőben a két hagyományosan mázlis csapat közül a németek húzták a rövidebbet: a hosszabítás utolsó perceiben bekaptak kettőt (igaz egy alakuló, fiatal német válogatott szerepelt 2006-os hazai rendezésű VB-n, és így is erőn felül teljesítettek). A döntőre aztán mindenki emlékszik, Franciaország valószínűleg nem veszít, ha nem veszti el Zidane a saját és ezzel a csapata fejét is (a franciák hagyományosan jobbak büntetőpárbajokban, de van egy olyan érzésünk, hogy Zizou még a hosszabításban lerendezte volna őket).
Számomra érthetetlen az olasz futball ilyen szintű istenítése hazánkban: jó néhány embernek nem nevezhető, de kékben feszítő magyar egyén bömbölt a Népst Puskás Ferenc Stadionban, amikor Geráék futballra oktatták Cannavarót és Oddót. Illetve van egy tippem, de az elég szomorú. A védekezésre építő olasz válogatott fő fegyvere az előrevágott labda, amivel az egy, vagy két erőszakos csatár vagy tud kezdeni valamit a védőket lebirkózva, vagy nem. Látványos, szellemes támadójátékot még véletlenül sem várhatunk azoktól, akik vállalják, hogy "Mi védekezünk, mert ehhez értünk." Viszont szépen zselézik a hajukat, epilálják a lábukat és többé-kevésbé macsók. A görögök ezzel szemben szőrösek, és rondák, ahogy a balkániak általában. A magyar szurkoló (az egyre több női szurkolót beleértve) pedig azt szereti, ha epilált lábak rúgják vesén az ellenfél csatárát, nem azt, ha szőrösek talpalják le...
