Egy kis vasárnap délutáni séta alapján - melyet a III. kerület festőibb részén ejtettünk meg - érdekes tanulságokat vontunk le: az ember nem tud elszakadni a fallikus szimbólumoktól. Ez valószínűleg nem csak az óbudaiakra igaz, de azt nem tudjuk pontosan, hogy Óbuda lakossága mennyire reálisan reprezentálja Budapest, Magyarország illetve Európa lakosait (megkockáztatjuk, hogy ez utóbbiakat egyáltalán nem) a szexuális szimbólumokhoz való vonzalmuk viszonyában.


1) A FA, mint fallikus szimbólum

Ha az ember megteheti, egy marha nagy fenyőfát növeszt a nappalijából, és valószínűleg ezzel kompenzál valamit (vagy szexuális téren, vagy pedig ha már kiirtottak egy csomó fát, amit aztán a házépítés alapanyagaként használtak fel, ezt az egyet legalább meghagyták).




2) Ha az ember vasárnap ráér, akkor nincs is jobb, mint egy kis siklóernyőzés. És persze siklóernyőzni is hol a legjobb? Ott, ahol kilátás nyílik az óbudai szemétégetőre. Ugye a hatalmas, égnek meredő kéménynél egyértelműbb fallikus szimbólumot nehéz elképzelni...