A KINIZSI UTCAI SYRIANA
Ha a Kinizsi utcában jársz, és ennél egy jó gyrost, de nem érdekel az éppen aktuális aberrált művészfilm, vagy BPRNR koncert, akkor ne állj meg a Kultiplexnél, hanem sétálj tovább a Duna felé, és a bal oldalon lesz egy igazi török (vagy szír?). Autentikus zenével, dekoratív, félhosszú hajú fiatal fiúval, aki művészi igényességgel készíti el gyrosunkat. Persze valódi pitában. A hús és a zöldség pakolásának művészetét Kis-Ázsiában sajátíthatta el, magyarul nem nagyon beszél, de igen gusztusosan forgatja meg a húszsíros lapon a pita záróelemét, melyet leheletnyit megpörköl, hogy azzal fedje le remekművét. Az íze páratlan, de már elkészítéskor, pitapakolónk művészi eleganciájának láttán megéhezünk. Egyértelmű, hogy nem a minél gyorsabb kiszolgálás, a minél nagyobb profit elérése a cél, hanem hogy minden egyes pita tökéletesen legyen megkomponálva, hogy elfogyasztása közben azt érezzük, amit készítője érez a hideg pesti éjszakában az igéző szemű isztambuli lányokról ábrándozva.
Borjúhús nincs, de nem is arra hajtottunk.

Az ínyencek számára komponált ízek, az audiovizuális élmény, tehát a török (vagy szír?) folkzene és az elkészítés rituáléjának összhatása miatt, valamint azért, mert a srác nem igazán kommunikál velünk (békén hagy), elsősorban HALAK jegyű gyros-fogyasztóknak ajánljuk.