Az egy dolog, hogy Josh Homme-ék húsz évvel ezelőtt kitalálták a stoner rock-ot (Kyuss), ami egy tinibandától azért figyelemre méltó teljesítmény, de ezért még nem kéne fanyalogni attól, hogy Joshua felnőtt emberként eltekint a lemezenként kettő darab riff variálásától...

Tehetsége által többre hivatott volt cimboráinál, akiknek életük csúcsa volt a sivatagban besszívva, vigyorogva történő ugrálás. Ők máig ezt csinálják, Ginger Elvis szerint viszont "a zene tanulási folyamat". Ez persze szöges ellentétben áll a stoner életfelfogással, ők ugyanis arra sem emlékeznek, hogy tegnap mi történt (legalábbis illik nem emlékezniük, különben nem hitelesek). Nem véletlen, hogy Josh Homme-nak esze ágában sincs újraéleszteni a Kyuss-t, és kb. hülyének nézi azokat az arcokat, akik máig ezt várják tőle, illetve ezt tartják karrierje csúcspontjának.

Merthogy csupán egyetlen stoner zenekar volt, a Kyuss. Ez pedig egy meghaladott dolog, bármennyire is próbálják nyúlni őket egyre többen és többen. JHo ezen már tíz éve teljesen túljutott, annak ellenére, hogy mindenhol leírják, "a Queens of the Stone Age stoner zenekar". A Queens pont annyira stoner, mint amennyire a Metallica thrash 1990 után (egyesek szerint 1984 után). (Egyébként is mindenki tudja, hogy a Queens a tenyérbemászó főiskolások zenéje, nem?)