CHRIS REA nem szarozott, 19.33-kor elkezdte saját maga előzenekaraként (pólóban), ez volt a The Delmonts, instrumentálius jazzel. Majd pár perccel nyolc előtt átváltott atlétára, szájharmónikára, slide-gyűrűre meg The Hofner Blue Notes-ra.

Nem kellett kenu az Arénába, ugyanis a Mississippi nem öntött ki (sajnos), nem volt még egy kis nádas se, viszont végigsétálhattunk a Pokolba vezető úton, vagy végigtáncolhattunk a másikon, amelyik jóval Rögösebb. A slágerek tehát jöttek vagonszámra, de a közönség nem igazán érezte át a koncert jelentőségét, vagy átérezte, csak nem volt képes megtagadni nemzeti mivoltát és nem tudott tökösen együtténekelni az arra hajtó Middlesbrough-i illetőségű ír-olasz csókával, aki ennyivel nyugtázta a próbálkozást "terrible". (Ugye nem azért voltak ilyen lagymatagok, mert a Philadelphiát, vagy a Born In the USA-t várták, ugye nem?)
Egyébként Mr. Christopher Anton Rea hangja élőben jobban vág, mint lemezen, slide-gyűrűs kisujjával pedig nem csak gitárját, de a hallgatóságot is a folyamatos orgazmus állapotába juttatja el.