XLII. SUPERBOWL - New York Giants-New England Patriots 17-14

Arizonában megtörtént, aminek meg kellett történnie, a New England nem lehetett százszázalékosan bajnok, a korábban lesajnált Eli Manningből szuperhős lett, a Manning-család pedig valószínűleg a valaha volt legértékesebb NFL-família lett.

Peyton (Indianapolis Colts) tavalyi sikere után öccse, Elisha Nelson is elhódította a Vince Lombardi-trófeát, méghozzá úgy, hogy ő is MVP (legértékesebb játékos) lett. (Persze arról se feledkezzünk meg, hogy mindketten New Orleans-i születésűek.)

A nem túl pontgazdag, elsősorban a védekezésről szóló mérkőzés a végére elkeseredett küzdelemmé vált és igazi csattanóval ért véget. Az utolsó negyedben több pont született, mint az egész mérkőzésen addig (a Giants ekkor két, a Patriots egy touchdownt ért el) A New Yorknak korábban csak egy mezőnygólja volt, erre e New England egy futott touchdownnal válaszolt a második negyed legelején (félidő: 3-7).

A harmadik negyed fő attrakciójaként a Giants védelme nem hagyta élni Tom Bradyt. Egyszerűen öröm volt nézni, ahogy a védőfal rendre lemészárolta a Patriots irányítóját, a liga legjobbját, az alapszakasz legértékesebb játékosát. Igaz, a Giants ekkor még nem tudott touchdownt érő támadást végigvinni, erre az utolsó negyed harmadáig kellett várni (10-7). Ekkor a New Englandhez került a labda és nemsokára el is szedte tőlük azt a New York védelme, Eli Manning azonban nem tudta bevinni a kegyelemdöfést: a rá zúduló védők gyűrűjéből gyönyörűen kibújt, majd elrontott egy nem túl nehéz passzt. Ekkor úgy tűnt, hogy minden Tom Brady kezében van, aki úgy játszhat az órával, ahogyan azt szokta, és akkor viheti be a végső csapást, amikor az ellenfél azt már nem tudja kiheverni.
A New England támadósora ennek megfelelően végiggyalogolt a pályán és valamivel több, mint két és fél perccel a vége előtt TD-t ért el. A hátralévő idő azonban éppen elég volt Eli-nak.
A New York Giants megindította támadását, haladt is előre, azonban még jó néhány yard hiányzott nekik a pontszerzéshez. Ekkor olyat láthattunk Eli Manningtől, amit a valaha volt talán legjobb irányítótól, az oldalvonalnál szurkoló Tom Bradytől sem szoktunk. Az ekkorra már fáradt new yorki támadófal nem tudta úgy megvédeni irányítóját, mint a mérkőzésen korábban, ennek következtében a kisebb Manningre olyan nyomás nehezedett a kritikus play során, amiből várható lett volna a sack, a QB földre terítése. Eli azonban máshogy gondolta, kibújt a bezáruló zsebből, majd megindult előre miközben ketten lógtak a nyakán, húzták-vonták a mezét, de őt nem érdekelte, lerázta magáról a védőket, és egy hatalmas labdával elérhető közelségbe hozta az ellenfél célterületét. Ez volt az a játék, amely eldöntötte a XLII. Superbowlt (és amely Ilájt a mezőny legjobbjává tette), na meg kicsit az is, hogy 35 másodperccel a lefújás előtt a New England védelme teljesen szabadon hagyta Plaxico Burress-t, akinek így Eli Manning könnyedén passzolhatta le a labdát, megszerezve a győzelmet érő pontokat.

A jutalomrúgás után Tom Brady még megpróbálta a lehetetlent, és hosszú passzokkal kereste a kettős emberfogással megbénított elfogóit, de nem járt sikerrel.

A NEW YORK GIANTS nyerte a negyvenkettedik Superbowlt (ez eddig még nem sikerült wildcard-csapatnak). Rengeteg rekord dőlt meg, a legfontosabb azonban nem, a PATRIOTS mérlege: 18 győzelem, 1 vereség. A tavalyi év után ismét egy MANNING ül a trónon.